A jégvitorlázás magyarországi története egészen az 1800-as évek végéig nyúlik vissza, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a nagy tavaink, főként a Balaton tartós jegesedésének hiánya miatt igen nehéz a dolguk a sportág hazai szerelmeseinek. Várva-várják évről-évre az alkalmat, hogy - ha nem is a legnagyobb tavunk, de valamelyik kisebb társa akár az ország keleti felén - befagyjon oly módon, hogy jégre lehessen szállni. Kevesen gondolnák: amellett, hogy a jégvitorlázás elsősorban a száguldásról szól, hiszen akár autópálya tempóra is felgyorsulnak a hajók, a túrázás lehetőségét is magában rejti. Balatonfüred – Badacsony jégen? Nem lehetetlen, csak megfelelő összefüggő jégréteg kellene hozzá. A Magyar DN Jégvitorlás Osztályszövetség elnökével, Pataki Attila Istvánnal beszélgettünk.

Január 13-án a szóló földkerülő vitorlásverseny első négy hajója 26 tengeri mérföldön belül hajózott, de a kilencedik is csak 121 mérföldre volt a pillanatnyilag vezető Yannic Bestaventől (Maitre CoQ IV.). Egy nappal korábban még Charlie Dalin (Apivia) volt az első, most két mérfölddel lemaradva csatázik a vezető pozícióért…

Mi, az előző évszázad végének meghatározó balatoni hajóosztályán, a Sudàr Sporton versenyző és vitorlázó csapatok izgatottan vártuk a 2020-as szezon első rajtjelzését. Annál is inkább, hogy az elmúlt években egyre aktívabban és összehangoltan járunk versenyezni, így legyen szó túraversenyről, vagy pályaversenyről, mindig van kivel összeinteni a vízen, és van kihez mérjük magunkat, sebességünket, élességünket, tudásunkat. Egyetértünk abban is az osztállyal, hogy fontos számunkra az osztály státusz megléte, hiszen bármennyire is igyekszik a yardstick rendszer igazságos lenni, sajnos az nem ad pontos eredményt, viszont egymás ellen mindig izgalmas és emlékezetes csatákat tudunk vívni. Ezt az egyre élvezetesebb pályaversenyek után többen visszaigazolják közülünk.